A Danube Institute ledobta az igazságbombát: így rombolja a genderideológia a gyerekeink jövőjét

„A totalitarizmus elleni küzdelemben a legfontosabb, amit a szövetségeseinkben keresnünk kell: a bátorság” – ez a mondat hangzott el május 6-án a budai Lónyay-Hatvany villában tartott vetítés és beszélgetés során, ahol bemutatták Travis Brown dokumentumfilm-sorozatának első epizódját, Uncomfortable Truths: The Reality of Gender Identity Ideology (Kényelmetlen igazságok: A nemi identitás ideológiájának valósága) címmel. 

A vetítést követő beszélgetésben maga az alkotó, Travis Brown és Rod Dreher író, újságíró, a Danube Institute munkatársa beszélgetett a film üzenetéről, a vallás szerepéről és a kulturális válság gyökereiről.

A film célja, hogy tiszta, közérthető módon mutassa be a genderideológia alapjait, és hogy alternatív magyarázatokat kínáljon a nemi diszfória és a „transzfertőzés” tömeges megjelenésére a fiatalok körében. A megszólalók között szerepel többek között Buck Angel, Stella O’Malley, Helen Joyce, Colin Wright, valamint Sue Evans, a hírhedt brit Tavistock Klinika egykori munkatársa és kiszivárogtatója.

Politikai vallás és digitális kultúra

Rod Dreher úgy fogalmazott: 

Travis Brown szerint ez a mozgalom éppúgy kielégíti a vallásos pszichológiai szükségleteket, mint korábban a tradicionális egyházak, csak éppen azok Isten helyett az identitást teszik meg központi értékké.

„Nem véletlen – jegyezte meg Brown –, hogy sok «detransitioner», azaz olyan személy, aki visszafordította a nemváltás folyamatát, végül a vallás felé fordul, mert elveszítették önazonosságukat, és valami örökkévalót keresnek.” Ugyanakkor hozzátette: sok fiatal soha nem fog visszatérni a hagyományos vallásokhoz. „A kérdés az, hogy nekik mit kínálhatunk helyette.”

A szenvedés eltörlése, mint cél

A beszélgetés során Dreher idézte Philip Rieff szociológust is, aki szerint a modern társadalmak a 20. század eleje óta elvesztették a transzcendens forrású erkölcsi rendbe vetett hitüket. „Ehelyett a «terápiás kultúra» vált dominánssá, amely minden szenvedést csökkenteni akar, még ha ez csak szorongás is.” Innen ered például az az érvelés, miszerint „inkább legyen élő lányom, mint halott fiam”.

Brown hozzátette: „A szenvedés – legyen az edzés vagy önfegyelem – szükséges a személyiségfejlődéshez. 

A transzaktivisták ezért is válnak szerinte gyakran fanatikussá: „Ha a valóság mást mond, mint az identitásuk, az összeomlással fenyeget. Ezért is nem tűrik az ellentmondást.”

Vallási gyengeség és identitáspolitika

A jelenlegi kulturális válság egyik gyökerét Dreher a kereszténység meggyengülésében látja. „A gyenge keresztények – írta – gyakran a szentimentalizmust nevezik együttérzésnek, és emiatt fogadják el a transznarratívát. De a gyenge hit nem tud szembeszállni az ideológiai totalitarizmussal.”

Dreher idézte Ferenc pápát is, aki nyitottságot mutatott a transzneműek felé, miközben szigorúan lépett fel például a tridenti misét celebráló katolikusok ellen. „A jelek egyértelműek” – fogalmazott.

Travis Brown ugyanakkor szekulárisabb megközelítést kínált: „Nem hiszek Istenben, de hiszek abban, hogy az embereknek szükségük van valamire, ami nagyobb náluk. Ez lehet vallás, de lehet akár közösségi vagy fizikai kihívás is – például lovaglás vagy harcművészet.”

A digitális valóság romboló hatása

Brown szerint a transzideológia robbanásszerű terjedését nem lehet megérteni az internet és a közösségi média szerepének vizsgálata nélkül: „Ez az első generáció, amely teljesen digitális kultúrában nőtt fel. Ez disszociációhoz vezet: az emberek úgy érzik, testük csak akadály, és identitásukat teljesen máshol, az online térben formálják.”

Tudomány vagy politika?

A beszélgetés egyik legerősebb része volt a tudomány instrumentalizálásának kritikája. Dreher emlékeztetett: „Rachel Levine, az USA egészségügyi államtitkára nyomást gyakorolt a nemzetközi szervezetekre, hogy csökkentsék a hormonkezelések és műtétek ajánlott korhatárát – politikai okokból, nem tudományos alapon.” 

Brown hozzátette: „A híres holland tanulmány, amelyre mindenki hivatkozik, tele van módszertani hibákkal. 

Mit tehetünk?

A beszélgetés végén mindkét vendég a jövőről beszélt. Dreher így fogalmazott: „Csak egy erős, mély, közösségi alapú kereszténység adhat választ erre a válságra – de kérdés, hogy ez mennyire reális.” 

Brown szerint: „Ha nem is vallás, akkor legalább valami olyan tevékenység, amely túlmutat az egyéni vágyakon – és ehhez a közösség és a fizikai valóság újra felfedezése elengedhetetlen.”

A Uncomfortable Truths nem egy kiáltvány. Hanem egy fájdalmas, őszinte tükörkép egy világról, amely a szabadság nevében lemondott a valóságról – és most már a gyerekeinket is arra tanítja, hogy a szenvedés ellen hormoninjekcióval és szikével kell harcolni. De ahogy a film egyik hőse, Buck Angel mondja:

Nyitókép: Gyurkovits Tamás

A dokumentumfilm angol nyelvű promóvideóit az alábbiakban nézheti meg: